[Verze 1: Young K, Wonpil]
Nyugodtan éldegéltem
Egy mély alagút belsejében
Amely elnyelte az összes fényt
Előttem futó sötét úton
Egy lépésnyire sem látok
Nem látok semmit sem
Nem érzek semmit sem

[Elő-refrén: Jae]
Én, a fekete-fehér fényképen
A világom, amely feketévé vált
Olyan fáradt vagyok, olyan fáradt vagyok
Most már annyira elegem van belőle
A színeid, amiket időről-időre láttam
Felemelnek engem, mert te vagy az egyetlen kinek saját színe van

[Refrén: Sungjin, Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek)
[Verze 2: Wonpil, Young K]
Levegő után kapkodva
Rohanok bele a mély óceánba
Amely elnyelte a csillagokat
Messziről látom a szárazföldet
De az érintésed olyan akár az édes eső
Beszínezi a szívem

[Elő-refrén: Jae, Wonpil]
A színeid, amiket időről-időre láttam
Felemelnek engem
(Ha képes vagy rá, ments meg)

[Refrén: Sungjin, Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek)

[Bridge: Sungjin, Wonpil]
Az én világom tetején, amely tele van firkákkal
(Színek)
Oh, színek (színek)
A fehér kezeddel
Borítsd be azt színeddel
[Refrén: Sungjin, Junhyeok, Sungjin & Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
Nyújts ki kezed
Nyújts ki kezed
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek színek)