[Verze 1]
Nem a világ, hanem én vagyok az, aki a végéhez közeledik
Téged elvesztve mindent elvesztettem, amim volt
Már egy ideje annak, hogy észrevettem az első repedést
De szemeid mindig is magukba zártak engem
És csak néztem, ahogy zuhanok

[Elő-refrén]
Tökéletességtől és minden mástól eltekintve, amire igazán szükségem van
A szíved és az, hogy visszafordítsam az időt
De nem vagyok képes rá

[Refrén]
Összeomlok és szétszóródom
Lassan еltűnök a sötétben
Ha egy nap minden összеomlik
Kérlek, találd meg darabjaimat és rakj össze engem újra

[Verze 2]
Úgy tűnik, hogy jól vagy, szinte jobban is vagy egyedül
Nem hibáztatlak, mert a szívek sosem ugyanúgy törnek össze
Ha egy nap még egyszer felhívnál engem
Az “Imádtalak” és “Hiányoztál” mondatokkal
Könnyeket hullatnál, ugye?

[Elő-refrén]
Tökéletességtől és minden mástól eltekintve, amire igazán szükségem van
A szíved és az, hogy visszafordítsam az időt
De nem vagyok képes rá
[Refrén]
Összeomlok és szétszóródom
Lassan eltűnök a sötétben
Ha egy nap minden összeomlik
Kérlek, találd meg darabjaimat és rakj össze engem újra

[Refrén]
Összeomlok és szétszóródom
Lassan eltűnök a sötétben
Ha egy nap minden összeomlik
Kérlek, találd meg darabjaimat és rakj össze engem újra