[Verze 1]
A nap, mikor az esti naplementét néztük
És mikor azt mondtam, milyen szerencsés voltam, hogy megtaláltalak
Olyan messzinek érződik
Most, a naplemente csak az éjszakának a kezdetét jelenti

[Elő-refrén]
Minden oly gyönyörű volt
Nem volt egy szomorú napunk sem
Kissé vicces, de ahogy most visszatekintek
Nem bánok semmit sem, mert szerettelek téged
Az első naptól kezdve egészen a legutolsóig

[Refrén]
Ah, olyan boldog napok voltak azok
(Olyan volt az egész, mint egy álom)
Most azonban nem lеsz több belőlük
A múltban hagyom őket

[Verze 3]
Eddig nem volt probléma
A hirtеlen bekövetkező csend a beszélgetéseink során
De mostanra már más a helyzet
Most már túl hosszúnak érződik
És fáj tőle a szívem, zavar és bánt engem
[Elő-refrén]
Minden egyes pillanat olyan rövidnek tűnt
Utáltam, hogy az idő csak telt
Kissé ostoba, de ahogy most visszatekintek
Nem bánok semmit sem, mert szerettelek téged
Az első naptól kezdve egészen a legutolsóig

[Refrén]
Ah, olyan boldog napok voltak azok
(Olyan volt az egész, mint egy álom)
Most azonban nem lesz több belőlük
A múltban hagyom őket

[Bridge]
Nagyon ritkán fogsz csak hiányozni (nagyon ritkán)
Valójában néha (nem is, gyakran)
Nagyon ritkán (könnyeket hullatok majd)
De még akkor is, azt fogom mondani, hogy rendben vagyok
Újra és újra

[Refrén]
Ah, olyan boldog napok voltak azok
(Olyan volt az egész, mint egy álom)
Most azonban nem lesz több belőlük
A múltban hagyom őket
[Kivezető]
Ohh, ohh, oh, ahh (Ouu, ahh), ahh
Ohh, ohh, oh, ahh (Ouu, baby), ahh
Mmhmm yeah