[Verze 1]
Szomorúság telepedett rá
Görnyedt vállaidra
Óvatosan megkérdem, jól vagy-e
Egyedül a csend felel

[Verze 2]
Segítségedre szeretnék lenni
Minden tőlem telhetőt megtenni
De azt hiszem, te nem látsz engem
Annak ellenére, hogy itt állok pont előtted
Lassan repedezni kezdtem
Épp hogy megtörtem
Dе még mindig kitartok

[Elő-refrén]
Így hát kétségbeesetten reménykеdek abban
Hogy tévedtem, de miért

[Refrén]
Csak elsétálsz
Szavaid áthatolnak rajtam
Irányíthatatlanná válnak
A szívem, mely érted dobog
Összezúzodik és ezer szilánkra
Törik össze
Ez a szerelmem vége
[Utó-refrén]
Így azt hiszem
Most már mennem kell
Mégha el is hagylak
A szemed sem rebben
Oh, így azt hiszem
Nincs többé “mi”
Mert nincs többé
Szükséged rám

[Verze 3]
Utállak
Próbálok elsétálni
Könnyebb mondani, mint megtenni
Mert itt vagy előttem
Lassan repedezni kezdtem
Tudtam, hogy össze fogok törni
De mégis, kitartottam

[Elő-refrén]
Így hát kétségbeesetten reménykedek abban
Hogy tévedtem, de miért

[Refrén]
Csak elsétálsz
Szavaid áthatolnak rajtam
Irányíthatatlanná válnak
A szívem, mely érted dobog
Összezúzodik és ezer szilánkra
Törik össze
Ez a szerelmem vége
[Bridge]
Még ebben a pillanatban, miközben összeomlok
Nem, nem könnyű végleg elhagyni

[Refrén]
Csak elsétálsz
Szavaid áthatolnak rajtam
Irányíthatatlanná válnak
A szívem, mely érted dobog
Összezúzodik és ezer szilánkra
Törik össze
Ez a szerelmem vége

[Utó-refrén]
Így azt hiszem
Most már mennem kell
Mégha el is hagylak
A szemed sem rebben
Oh, így azt hiszem
Nincs többé “mi”
Mert nincs többé
Szükséged rám