[Verze 1]
Még egy reménysugár szertefoszlik
Csupán egy kudarc volt, amit túl kellett élnem
De nem győztek le
Soha sem fogok elbukni
Még nem végeztem

[Elő-refrén]
Tántorogva a hosszú éjszakában, porszemként gurulva
Amikor a kosz íze betölti a számat
A megtévesztő város égboltjára tekintek
Ami semmi másból nem áll, csak néhány csillagból

[Refrén]
Ma is, ugyanúgy, olyan érzés mintha elbuktam volna
De egy csipetnyi eksztázist adok a látszólag sivár valósághoz
Álmodozom
Még mindig álmodozom

[Utó-refrén]
A romantika nélküli égboltra, még ha sötétség borítja is
Felrajzom saját csillagaimat
Arról álmodok, hogy a fény átvilágítson
Az őket elrejtő sötétségen keresztül

[Verze 2]
Inkább haladni akarok, mintsem vigasztalódás után kutatni
Inkább kapni akarok, mint irigykedni
Még mindig nem győztek lе
Soha sem fogok elbukni
Meggyújtom a lеhetetlenség tüzét
[Elő-refrén]
Forgolódom lüktető fejfájással
Amikor épp egy káromkodást akarok kiadni magamból
A megtévesztő város égboltjára tekintek
Ami semmi másból nem áll, csak néhány csillagból

[Refrén]
Ma is, ugyanúgy, olyan érzés mintha elbuktam volna
De egy csipetnyi eksztázist adok a látszólag sivár valósághoz
Álmodozom
Még mindig álmodozom

[Bridge]
Most még csak az én szememmel látható
De ahogy telik az idő
Mindenki látni fogja
Az éjszakákat, amikor szüntelenül
Rajzoltam az álmaimat

[Refrén]
Ma is, ugyanúgy, olyan érzés mintha elbuktam volna
De egy csipetnyi eksztázist adok a látszólag sivár valósághoz
Álmodozom
Még mindig álmodozom

[Utó-refrén]
A romantika nélküli égboltra, még ha sötétség borítja is
Felrajzom saját csillagaimat
Arról álmodok, hogy a fény átvilágítson
Az őket elrejtő sötétségen keresztül