Nem leszek az ányékod tovább
Remélem, hogy elborít a szürkülő homály
A sűrű, gomolygó ködben
A rövid emlékek tova lökdösnek

Betakar az éjszaka leple
Elborít a sötétség csendje
Eltűnök csendben, mint vadnyom a földről
Leszállok még ma gyönyörű felhődről

Refr.:
Nézd ember, hogy remeg a testem
Mondd ember, miért sír a lelkem?
Miért sír a lelkem, miért remeg testem?

Hallod ember, zogog a lelkem
Sós könnycseppek csorognak bennem
Sírok, de az arcom torz vigyorba rándul
Most már mindegy szemem álomra zárul