Szerelmem, fogd a kezem
Lökd a gitárodat és a ruháidat a hátsó ülésre
Szerelmem, ők nem értik
De én itt tartom a fájdalmad ebben a dobozban mellettem

Mégis hogyan tudtuk volna
Hogy az egész kozmot újra fogjuk rendezni?
Tönkrementünk és elégtünk
Mostmár pedig nem megyek oda, ahová te sem
És általában én

Elbaszott, szorongó, túl sok vagyok
De úgy foglak szeretni, mintha szükséged lenne rá
Tökéletlen neked
Rendetlen, teljеsen kétségbeesett
De mióta mеgismertelek, nem vagyok olyan

Menjünk ma este
Mert a holnapig már csak pár másodperc maradt
Mindenünk megvan, amire szükségünk lehet
Hagyjuk a terheinket és a bort az asztalnál

Mégis honnan tudtuk volna
Hogy ez az egész egy boldog szerencsétlenség lesz
Örülök, hogy tönkrementünk és elégtünk
Soha nem felejtem el, amikor elmondtad
Azt mondtad, hogy "általában én"
"Elbaszott, szorongó, túl sok vagyok
De úgy foglak szeretni, mintha szükséged lenne rá
Tökéletlen neked
Rendetlen, teljesen kétségbeesett
De mióta megismertelek, nem vagyok olyan"

Mm, honnan tudtuk volna
Hogy a rossz dolgokat elbűvölővé fogjuk tenni
Örülök, hogy tönkrementünk és elégtünk
Mert mostmár tudom, hogy ott leszünk egymásnak
Amikor

Elbaszott, szorongó, túl soknak érezzük magunkat
De úgy foglak szeretni, mintha szükséged lenne rá
Tökéletlen neked
Rendetlen, teljesen kétségbeesett
De mióta megismertelek, nem vagyok olyan

Elbaszott, szorongó, túl sok
Mintha szükséged lenne rá
Tökéletlen neked
Rendezetlen, teljesen kétségbeesett
Nem olyan, mióta megismertelek
Tökéletlen neked