Jól van, ok, csináljuk!
Jól vagyok
Kizárom mind, a bent hibásan eltemethetetlen démonok
Helyettük boldogabbat írok, bólogatsz
Hiányzol, nem lehetsz, helyettük is én vagyok
És nem lesz senki más, és végül én se
Nincs hibás itt, se Te, se Én se, Senki
Csak a hiba van önmagában
Én se, Te se, Ti se, se Ők, se mi! SEMMI!
SEMMI SEMMI SEMMI!

Nem hagyom!
Hiába fojtogat belülről, minden pórusommal érzem azt hogy Egyszer vége lesz
Hogy úgyis vége van, nem fog a mélybe húzni
Mától a SEMMI éltet...

Semmitől se félek már!
Hagyom, hogy a végtelen repítsen a hátán
Az üveghegyen túl az Óperencián...

SEMMI SEMMi SEMMI... (x2)

Semmitől se félek már!
Hagyom, hogy a végtelen repítsen a hátán
Az üveghegyen túl az Óperencián...
Túl a parttalanság érzetén
Magamra mint az óceánra gondolok
Ha befelé nézek is, kilátok:
Pontszerűen végtelen
Tökéletlenül hibátlan
Eldobott kavics gerjeszti semmit azzá, amiből vagyunk
A kérdés hajtja: megtanulni azt, hogy nincsen válasz
Hagyja rám, miközben ráhagyom!

Semmitől se félek már!
Hagyom, hogy a végtelen repítsen a hátán
Az üveghegyen túl az Óperencián...

Vártam már a pillanatra rég
Hogy négyszemközt legyünk, te meg én!
Ahhoz hogy én legyek, te kellesz
Ahhoz, hogy te, meg én
De nyugodj meg, nem kérek semmit számon rajtad
Tudom, hogy te sem fogsz számon kérni SEMMIT
Mert nincs külön olyan, hogy te meg én!
Ahhoz hogy én legyek, te kellesz...
Ahhoz hogy Te, meg Én