Az én világom piciny világ
Addig tart, ameddig látom
Szempilláim elpusztítják
Minden egyes pislogással

Mögötte is ugyanaz van
Amit eltakar egy másik
Vezessen a tapasztalás
Az Istentől a valóságig

Mert aztán elkezek fekete foltokat rajzolni
A foltokba foltot, amíg tart a papír
Satírozok magamra, a házra, az utcára
Kint a lámpa nem lesz se zöld, se sárga
Nem lesz egyebe, csak széle
Ott kezdődik, ahol vége van

Vége van, vége van...