Hallom a hangokat mind
A falban az áramot menni
Hogy majszol a pók a sarokban
A routerem épp fogad tőled egy képet
Hogy szusszan a kék ikarus
Beszívja a füstöt a vánkos
Ahogy szuvasodnak a számban a fogak
Lecseppen a földre a nyálam

Hallom, hogy nő ki a szőr
A szemhéjaim összecsukódni
A szuicid légy, ahogy keresi még
Önmagát a pók száz szemében
Végkimerültségben most
Talán elnyom az álom
Vagy, ha szerencsém lesz
Legalább azt hallucinálom

Hogy

Minden rendben

„Elmúlnak így azt estjeim
Nélküled, csillagom
Olyan sötét van nélküled
Szemem ki sem nyitom
Olyan nehéz így a szívem
Hogy szinte földre ver
Le-le hullom, de sóhajom
Utánad ¬ fеlemel

Olyan csönd van így nélküled
Hogy szintе hallani
Amit még utoljára
Akartál mondani.”

Hogy tévedés lesz az egész
És nem fog összezuhanni, csak tágul
És végezetül úgy is
Mindent elmond magáról

Hogy

Minden rendben