Az úgy volt, hogy mindig is mondtad, hogy vége lesz
Hogy káprázat, eltűnsz, mint a fátyol fellegek
Hiába vigyáztam eltört, mint a porcelán
Én nem figyeltem rád

Nem történt semmi, csak szép lassan elkopott
Elengedett párszor, aztán újra elkapott
Egymást falták az éjek és a nappalok
És nem voltál tovább...

Sokáig vártalak
Túl sokáig vártalak

Mit vársz? Mit mondjak? Mit szeretnél hallani?
Felejts el! Ne hívjál! Ne írj rám! A karmaid
Húzd vissza, engedj! Ne rángass!
Nem érdekelsz

Ne fojtogass tovább...

Csak egyszer légy ebben az életben jó gyerek!
Nе használd ki azt, hogy én tényleg szerettеlek!
Úgy tűntél el, mint akit elnyelt az óceán
És el sem búcsúztál