Kifutott szalag után hallgatlak –
Úgy képzelem el, hogy szenderülsz
Szívnek rohanó kardhalak
Ott fekszel most is, ahol hagytalak

Így maradunk, egymásban tartva
Poresőtől a nikotin sárban
Nincs szívzörej, csak fehér zaj van
A bőröm sáskarágta

Moly meg sáska rágja

A kád amíg megtelik semmivel
Ha nincs hova, akkor is menni kell
A szárnyaid gondosan eltettem
Repülni nekem sose kellettek

Se kint, se bent, nincs sehol
A zárójelben szóközök
A nap se le, a hold se föl
A tenger mély, a nyúl üreg

…hogy szembeszélben szörfözöl
Hogy fodrozódik, felnevetsz…
Tökre jó, csak tönkretesz
Szublimálsz. Nincs átmenet
Felgyújtom utánad a várost
Leoltom utána a lámpát
Kikapcsolom magam végre
Bekapcsolsz hajnalban aztán

Hiányzik az ablak a falról
Megvan mindenem, asszem
A könny, mint a köd folyik lassan

A kád amíg megtelik semmivel
Ha nincs hova, akkor is menni kell
…ahogy belebújok a bőrödbe
Ahogy megmelegszik az éjszaka

A fák ahogy összeölelkeznek
A madarak egymáshoz költöznek…
A katicák alszanak mellettem
A kígyókat közel engedtem

Felgyújtom utánad a várost
Felgyújtod utánam a lámpát
Bekapcsolom magam végre
Kikapcsolsz hajnalban aztán

Felgyújtom utánad a várost
Felgyújtod utána a lámpát
Álmodd azt, hogy ébren voltál végig
Párnaszirtek az égig, paplantenger
Álmomban most is ott vársz ránk
Az indulástól az érkezésig