(Jay és néma Bob monológ)

[1. verze]
Taníts meg élni, ahogy a szegények teszik
Amíg a felét elveszik, a másik feléd érkezik
Csak azt utálják, ki a fájától messze esett
És minél távolabb vagy, annál vagy meztelenebb
Hát tesó… nem vagyok rosszkedvű, pedig lenne okom
Száll a füst, az én nyálam van a cigipapírokon
Mint a korom, olyan sötétség van idebent
Ezt tudom, pedig nem is nagy a korom
A fiúk fake faktumba fektetnek
Tiszteletet adok az összes vesztesnek
Az idők eltelnek
Amíg a közhelyеkért a tini picsák vesznek meg
(Ezt most еdd meg)
Elsőnek bizonyít, megfelel és így kétszer
Jobban bántja a kurva megfelelési kényszer
Úgy hiszem, többre is viszem az életben
Az én fajtám túl durva és éretlen

(Jay és néma Bob monológ)

[2. verze]
Hidd el, a hiteles hideg teleket szeretnéd
A boldogságom leveri a beépített medencéd
Apropó, apróból is megél ez a kopasz
Én a csajomat is kidobom, ha a rap-em közbe fogaz
Nem szerettek? Azt kívánom, szagold a székleted!
Nem kell futni… az én zöldem kiüti a kékeket
Eddig bejött az élet, ezért most megyek, szopok
Járványügyi helyzet, ezért heti egyszer kezet mosok!
„Hallod mi a szart nyomkodsz? Mint egy halandzsa!’’
Rohadtul a saját ingem sem veszem fel magamra
Bent nyomom a stúdióban, kint írok a szabadba’
Elszaladna ha belekötne az elflesselt szavamba
Elsőnek bizonyít, megfelel és így kétszer
Jobban bántja a kurva megfelelési kényszer
Úgy hiszem, többre is viszem az életben
Az én fajtám túl durva és éretlen
(Jay és néma Bob monológ)