[„Tropicalli” dalszöveg]
[1. verze]
Páran már leléptek az út során
Lett cipő, meg tiszta ruha
Készen van az új szobám
Megyeget a suli, a harmadik évem húzom át
De túl hirtelen jött a siker, talán még túl korán
Ígérem a családnak, hogy majd lát
Nekem is szar, hogy csak telefonba' hallom anyám hangját
De add át mindenkinek most, hogy végre fénybe állok
Hogy tudom, hogy felkell nőni, és talán most készen állok
Szegeden mindig örömmel látom a testvéreket
Budapesten szorongok,meg az utcákba’ eltévedek
Nagyvárosi élet, ameddig csak lehet
Itt is azt hozom ki magamból, mint a szegedi gyerek
Idegenek
Idegeneknek rappelek, de mégis úgy érzem, ismerlek titeket
Ti tettetek azzá, akit most tettetek
Hiába vakarod a fejed, nem űzöd el Magyarországról a tetveket
[2. verze]
Az enyémeket itatom és etetem a gangba
Háromféle Tropicalli van a bluntba
Hívjátok fel anyát, neki megnyugtat a hangja
Testvéreknek mondjátok, hogy mit üzen a raszta
A faszba, számítok a fényre
Mégis csak a nyomor mindenki élete része
Mosolygok, mert mindig tudom, hogy mi lesz a vége
Ti is látjátok, csak amúgy nem veszitek észre
Egészre, buszpályára érek, oda menjé'
Mégiscsak egy háromezer-öt a zsebbe elfér
De Tetű a gengszterektől sem fél
Ezer fény rám világít egyként
Basszátok meg, már füstöl az erkély
Az Erkel zongorázzon a dobok alatt
Minden cink pirosba, még a spanom mondta ad
Az Erkel zongorázzon a dobok alatt, a dobok alatt, a dobok alatt