(Szia Szia) Ki a babból és a fénybe
Egy lény sürget, hogy menjek
Ugyanazért az okért és a régi bánatért
Elkapja a könnyeimet a nevetéstől
És a szőnyegen egy fiatal test rothad
Ahol a sors irányítja bábjait
Ugyanazért az okért és a régi bánatért
Végre tudom, itt semmit sem adnak
Ki a babból és a semmibe
Mindenki tudja, mi marad a végén
Ugyanaz és a régi bánat
Lassan megőrjít
És a szőnyegen ugyanaz a háború tombol
Még mindig perzselte a szívemet
Ugyanaz és a régi bánat
Végre tudom
Meg akarok dugni
Nincs több a régi szenvedés
Soha többé
Nincs több a régi szenvedés