[„Intro” ft. Kresner Máté dalszöveg]

Még nem elég sárga az ősz
De már megmutatta arcát
Festetlenül és sebezhetően
A talicskákat járatják -
El kell tolni a szemétdombig, a komposztig
Ami mellett kisorsolt örökösök állnak sorban
Az örökölt sorsukért és pár hamis garasért

A rakás alatt más korok járnak
Ott bent tavaszi szellő születik
Szamóca és mérges szömörce
Szelíd tengerszem, puha élek
Mesélő évgyűrűk, bátran terpeszkedő gazok
És minden ami hibás, az is nyugalomban

Osztozunk a közös idegenségben
Amit kapunk itt bent
Zsebre vágva, eltéve
Bent a sok fiók alsó rekeszében
Ott, ahol az еltemetett örömök mеllett
A rejtett lényünkre is ráült a por
Hogy fényünk egyszer újra beragyogja
És túlnőjön a fakeret szorításán
A gyerekkor nem lett elhallgatva, itt pulzál bennem
Mintha már akkor is értettem volna
Nyitott szemmel és bordákkal
Éhesen a tudásra, távol a tudat görcsös definícióitól

Esettanulmány és létösszegző költemény;
Egy dinsztelt elme tisztelt terhe
Búval bélelt, istenverte
Nézik, mérik, de kisded lelke
Csak önmagával ismerkedne