Ossian
Egyedül
Parkokban, padokon
Mozikban, buszokon
Néha csak, úgy melléd ül
Egy-egy arc egyedül

Száz ünnep néma hangját
Ezer csend gyûlölt dalát - hallottad -
Szemükben tisztán láttad
Az álmatlan éjszakákat

Elfogy a Fény, az összes Remény
Messze kerül, az Érzés kihûl
A nagy tömegben, mint vad tengerben
Magányos szigetként élsz egyedül

Utcákon, házakban
Közelben, távolban
Mint furcsa Törzs, csodát vár
Fohászuk égre száll

Szorongás szürke szárnyát
Vágyaik suttogását - hallottad -
Arcukon tisztán láttad
Eltitkolt álmaikat

Elfogy a Fény...