Van, aki szexel, van aki bélyeget gyűjt
Hogy kitöltse a végtelen űrt
Az Életnek nevezett totális zűrt
Van, aki ordít, van, aki imádkozik
Egy falnál sír, vagy káromkodik
Feszül és kékül, vagy bénán a sarokban ül

Van, ami múlik és van, ami örök
De kellenek a levezető körök

Van, aki törtet, van aki, csak szédeleg
Mindenre bólint és hízeleg
Van, aki hideg és van, aki nagyon meleg
Van, aki lusta és veszettül unja
Megtanulta, kívülről fújja
De hiába, tudja, elbukja újra és újra

Van, ami görbe és van, ami sima
Síkos és piszkos, vagy mocskosul tiszta

Tűz és jég, nekem soha nem elég
Folytatásos dráma
Vígjáték, mégis pokolian szép
Önmagunkba zárva
Tűz és jég.....
... Főszerepbe zárva... miénk a pálya...
Van, aki vedel és úgy téved el
Kiüti magát és mást is, ha kell
Ütős dolgokkal idejét így üti el
Van, aki nem lát, mert oltja magát
Valóság helyett festett világ
Tiltott vendég nála az igazság