Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet
Adott, amit adhatott kevés jót és szépet
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep
Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek

A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal
El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették
Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték

Mint amikor a gyermekek sírnak
Ha éjjel rossz álmot látnak
Belül úgy izzik a bánat
Az emlékek csendben fájnak
Mint amikor sebektől vérzel
De irgalmat nem kérsz mégsem
Belül úgy hordod a múltat
Bármi volt nem tagadtad
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények
Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet
Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény
Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél

Mint amikor a gyermekek sírnak
Ha éjjel rossz álmot látnak
Belül úgy izzik a bánat
Az emlékek csendben fájnak
Mint amikor sebektől vérzel
De irgalmat nem kérsz mégsem
Belül úgy hordod a múltat
Bármi volt nem tagadtad
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal