Próbáltam adni próbáltam, figyelmes lenni
Próbáltam sokszor más helyett a tűzbe menni
Megkíséreltem figyelmes szóval barátot bíztatni
Kenyeret adni, pénzt jóindulattal bízni
Régen tetszettek a tájak mikor fényképeztem őket
Drága pénzért hívtam elő őket, csodálatosak voltak
Jártam kirándulni és friss levegőt beszívtam
Úgy gondoltam, hogy jobb, és szebb mint ez a város
Ajándékot csináltam szerettem a meglepetést
Örültem, hogyha más örül, sose volt nekem ez kérdés
Bár pénzből nem volt soha sok, mindig maradt arra
Hogy ne csak magamra költsek, hanem másra is
A titkaim megosztottam, bíztam bizalomban
Nem [?] feltételeztem egy korhadt fadarabban
Ha nekem fáj embertársaim is hasonlóan érzik
Elhittem… nem csak unott fejjel nézik
De rá kellett már jönnöm végre ha még csak oly lassan is
Nem egyenes a legrövidebb út ahhoz, hogy én hassak is
Ha kitárom lelkem hívásra mosollyal fordulok
Az első leszek, aki nyomban kihull…

Megszül minket a vágy, létrehoz minket egy férfi és nő
De a világ mindig csak előttünk jár, tanítva nevünk, gecivé lenni
Magból lesz a virág, de csak ha savval locsolod nő
Mert a világ úgy is előttünk jár tanítva nevünk, gecivé lenni
Paplanom tüskés éjjel edzem már a testem
Korbáccsal csapom hátam ne érezzek semmi kínt
A házam körbepántolom, redőnyeim lezárom
Hollywoodi sztárként szállok el
Ha van ki kérdezősködik, kedélyesen kigúnyolom
Beleköpök egy teába, azzal szívélyesen látom
Kétszínűen megdicsérem olcsó sziluettjét
Később röhögve mesélem, hogy mekkora kretén
Egy céget alapítok és felveszek majd mindenkit
Pozíciókat osztok, cserébe nem kapnak semmit
Fizetésnapon nyomtalanul hirtelen lelépek
A hangosbemondón köszönöm meg a lehetőséget
Majd szociális munkásként hajléktalant verek
Szülészeti osztályon adok-veszek gyerekeket
Rendőrség kötelékében gumibottal tarolok
Bírói székben kisebbségi vádlottakat zsarolok
Elrablok egy kamaszlányt, fészerembe zárom
Addig kínzom míg kutyaként nyöszörögni hallom
És szlogeneket gyártok mikor nagy a befolyásom
Hogy éld az életed, carpe diem

Megszül minket a vágy, létrehoz minket egy férfi és nő
De a világ mindig csak előttünk jár, tanítva nevünk, gecivé lenni
Magból lesz a virág, de csak ha savval locsolod nő
Mert a világ úgy is előttünk jár tanítva nevünk, gecivé lenni
Hegemón csatornám behálózza a világot
A tévéadás vezére majd kizárólag én leszek
Az emberek láncolva ülnek, képernyőhöz kötve
A diktátorok életét mesékbe mondom el
Óriásplakátokról, poszterekről lemosolygok
Arcképemmel díszített ruhákkal teli boltok
Nyithatnak csak ki, katonás ellenőrzés alatt
Minden csecsemő a homlokára bélyegeket kap
Nyomorékot klónozok és nem lesz vetélytársam
Tápszert kap mindenki, nekem lesz csak ínyenc tálam
Gazellákra vadászok egy öt méteres ketrecben
És trófeáim csodálhatják a lekötözött nézők
Sírdogálva nyöszörgik, hogy mér’ vagyok ily szemét
Megmondom egy közönséges médium vagyok csupán
Ki hagyja magán megtestesülni a világnak szennyét
És annyit kér, hogy szeressék

Gecivé lenni