Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a villámtépte, magányos fenyő
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél

Mint a leszakított, haldokló virág
Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
- Ha nem vigyázol ránk -, olyanok leszünk mi is nélküled