NEM GONDOLOK RÁD
idővel majd elszáll, idővel majd jobb lesz
tönkretettük egymást, tönkretett a sok stressz
az álmaimban látlak, a mellkasomon fekszel
odabújnék hozzád, de mindig jön a reggel
idővel majd elszáll, idővel majd jobb lesz
mi van hogyha mégse, ha sohase tűnsz el
nem tartalak vissza, menjél ha menned kell
hadd öleljek át, még utoljára egyszer
jobb ember akartam lenni
mindenkinek megfelelni
de csak egy életem van és ennyi
úgyhogy önmagam akarok lenni
jobb ember akartam lenni
ahogy megérdemled úgy szeretni
hogy neked ne kelljen szenvedni
jobb ember akarok lenni
jobb ember akartam lenni
mindenkinek megfelelni
de csak egy életünk van és ennyi
úgyhogy önmagam akarok lenni
tudom, hogy azt gondolod, hogy nem emlékszem rád
de minden nap eszembe jut a régi kis szobád
a fogkeféd, a tenyered, a közös zuhanyzás
ahogy tekerem a cigit és főzünk vacsorát
most meg sóvárogva nézem minden porcikád
végül semmi sem maradt, csak a porcicák
a fenyőerdő szemeid, a cseresznye szád
a vörösboros foltok a hófehér ruhán
én a mai napig itt vagyok, ha visszafordulnál
a fehérvári úton az utca sarkánál
ahol még szeretni sem tudtam, de te megtanítottál
aztán mindent megtartottam, te meg mindent kidobtál
most ha arra felé járok, fel se ismer már anyád
pedig azt ígértük egymásnak, örökre egy család
most meg magamnak ígérgetem, hogy nem gondolok rád
de tényleg kurva nehéz lesz, nem gondolni rád
de megígérem magamnak, hogy nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
megígérem magamnak, hogy nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
nem gondolok rád, nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
nem gondolok rád, nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
nem gondolok rád, nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
nem gondolok rád, nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
jobb ember akartam lenni
jobb ember akartam lenni
jobb ember akartam lenni
jobb ember akartam lenni
tönkretettük egymást, tönkretett a sok stressz
az álmaimban látlak, a mellkasomon fekszel
odabújnék hozzád, de mindig jön a reggel
idővel majd elszáll, idővel majd jobb lesz
mi van hogyha mégse, ha sohase tűnsz el
nem tartalak vissza, menjél ha menned kell
hadd öleljek át, még utoljára egyszer
jobb ember akartam lenni
mindenkinek megfelelni
de csak egy életem van és ennyi
úgyhogy önmagam akarok lenni
jobb ember akartam lenni
ahogy megérdemled úgy szeretni
hogy neked ne kelljen szenvedni
jobb ember akarok lenni
jobb ember akartam lenni
mindenkinek megfelelni
de csak egy életünk van és ennyi
úgyhogy önmagam akarok lenni
tudom, hogy azt gondolod, hogy nem emlékszem rád
de minden nap eszembe jut a régi kis szobád
a fogkeféd, a tenyered, a közös zuhanyzás
ahogy tekerem a cigit és főzünk vacsorát
most meg sóvárogva nézem minden porcikád
végül semmi sem maradt, csak a porcicák
a fenyőerdő szemeid, a cseresznye szád
a vörösboros foltok a hófehér ruhán
én a mai napig itt vagyok, ha visszafordulnál
a fehérvári úton az utca sarkánál
ahol még szeretni sem tudtam, de te megtanítottál
aztán mindent megtartottam, te meg mindent kidobtál
most ha arra felé járok, fel se ismer már anyád
pedig azt ígértük egymásnak, örökre egy család
most meg magamnak ígérgetem, hogy nem gondolok rád
de tényleg kurva nehéz lesz, nem gondolni rád
de megígérem magamnak, hogy nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
megígérem magamnak, hogy nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
nem gondolok rád, nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
nem gondolok rád, nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
nem gondolok rád, nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
nem gondolok rád, nem gondolok rád
szívom a cigit a teraszon és nem gondolok rád
jobb ember akartam lenni
jobb ember akartam lenni
jobb ember akartam lenni
jobb ember akartam lenni