[Verze 1: Eminem]
Azt kérdezik tőlem jól e vagyok, azt kérdezik tőlem boldog-e vagyok
Vajon azért kérdezik ezeket tőlem, amiért ennyi szarság zúdult rám?
Vagy csak egy kissé ingerült vagyok, és valójában érdeklem őket?
Doody, az életem nagyrészében csak te voltál ott nekem
Most pedig egyfolytában a képeidet nézegetem
Sosem volt alkalmam hogy elmondjam neked, hogy mennyire is de nagyon szeretlek
De most viszont mondogatom, ja… Most amikor te már nem hallhatod
Viszont mi a fasz jó abban, hogy most csinálom ezt?
Valahogyan érzem a jelenléted, hogy itt vagy közel mellettem
Oh, amúgy Húsvétkor elmentem és vittem néhány ajándékot a srácaidnak, annak két gyönyörű fiúnak, hogy legalább egy kicsit könnyítsek a gondolataikon. És tesó, nem fogod elhinni de Sharonda szóba áll velem-Jézusom!
Mindenki próbálja a darabjaiból összekaparni magát
Ember, még is hogy köthettél össze ennyi kibaszott sok életet, és aztán csak így itt hagytál minket?
Azt mondják hogy a veszteség mindenkit máshogyan érint
Ha ez igaz, akkor hogy a faszba tehetném túl magamat rajtad? Ez valóban olyan nehéz amilyennek hangzik

[Refrén: Obie Trice]
Doody, egy könnycseppem foglalom rímekbe
Erre majd akkor fogsz rábukkanni, amikor eljön az a nap hogy nem fogom többé DeShaun Holtont hiányolni
Ez volt megírva, ez volt elrendeltetve
Egy olyan harcos számára aki nagyon hamar eltávozik, és itt hagyott üresen tátongva…
Hogy vehetett el az Isten egy ilyen jó lelket
Hátat fordítva, és itt hagyva minket összetörött szívvel?
Tudom hogy azt mondanád hogy "Lépj tovább'!
Légy férfi! Nincs érzelmeskedés! Ez a kötelességed!"
Amíg nem találkozunk újra, Doody
[Verse 2: Eminem]
Doody, így hívtuk mi egymást
Nem tudom már honnan jött ez
De valahogy ránk ragadott, mindig is tesók voltunk
Sosem érdekelt minket egymás bőrszíne
Míg nem egy nap csak sétáltunk egy nyári napon lent a téren
Lehetett vagy 90 fok, én meg le is égtem
Próbáltam a fák alá húzódni, hogy egy kis kényelembe helyezzem magamat
Csak nyafogok hogy végre érjek már haza
Aztán utánad nézek, erre azt látom hogy te leveszed a pólódat én meg erre „Megfogsz sülni” te meg „Nem dehogy, hisz én fekete vagyok, hülye”! És a feketék bőrébe melatonin van-Mi nem égünk le” Közben az arcom izzad
És úgy érzem hogy felgyulladok
És te meg egész idő alatt röhögsz rajtam
És meg csapkodsz a pólóddal, te szemét!
És ezt még mindig vissza akarom adni neked!
És amúgy meg azokat a Playboyos gyűrűket amiket anyám megfújt tőled, végre Nate megtalálta és vissza adta
Basszus… kb 16 éve lehetett, Nos
Beteszem őket az ékszereid közé
Túlteszem magamat rajta, de igazából még most sem fogtam fel mindezt
De arra mérget vehetsz, hogy a hagyatékod sosem fog feledésbe merülni
A Motor City, Motown, hip hop veterán
A Hip Hop Shopban való izgalmak, mindez nem áll itt le, ja Ez valóban olyan nehéz amilyennek hangzik

[Refrén: Obie Trice]
Doody, egy könnycseppem foglalom rímekbe
Erre majd akkor fogsz rábukkanni, amikor eljön az a nap hogy nem fogom többé DeShaun Holtont hiányolni
Ez megvolt írva, ez volt elrendeltetve
Egy olyan katona számára aki nagyon hamar eltávozik, és itt hagyott üresen tátongva…
Hogy vehetett el az Isten egy ilyen jó lelket
Hátat fordítva, és itt hagyva minket összetörött szívvel?
Tudom hogy azt mondod hogy "Lépj tovább'!
Légy férfi! Nincs érzelmeskedés! Ez a kötelességed!"
Amíg nem találkozunk újra, Doody
[Verse 3: Eminem]
És ez lehet hogy egy kicsit furán hangzik, de elmondom, hogy megtaláltam az a dzsekit amit az esküvőmön hagytál, aztán felvettem és csak megszagoltam
Összehajtottam és egy üvegvitrinbe tettem
Aztán levittem a folyosóra, hogy bármikor rátudjak nézni
És mi mindannyian, én meg a D12 úgy érzünk hogy „Basszameg a rap!”
Ez olyan számunkra mintha a tábornokunk a kibaszott karjaink közt halt volna meg
Kikapcsoltuk az össze személyhívónkat, a postafiókjaink száma is mind megváltozott
A másik énjeinket a szemétbe dobtuk
Tehát, néhány macskának új utat kell majd találniuk
És tudom hogy ez olyan mintha az álmok, veled együtt meghalnának ma
De az az igazság az hogy azok még mindig jelen vannak, de te már nem vagy itt
Purple Gang, annyira beakartad őket futtatni
Ne adjátok fel az álmaitokat, tesó, én szeretlek titeket mindannyiótokat
És Doody, az az igazság hogy összehoztad az embereket, olyanokat akik amúgy sosem jöttek volna össze egy szobában
Ha nem miattad lett volna
Te voltál a béketeremtő, Doody
Tudom hogy néha rosszkedvű voltál
De utáltad a konfrontációkat és igazából utáltad a vitákat
De kiálltál a sajátjaidért, még ha balhéra is került sor
Ha valaminek megkellett történnie, akkor annak meg kellett
Higgyél nekem, tudom hogy te vagy az aki megtanított arra hogy hogy vágjak vissza még Dresdenben, amikor a kocsikat festékpatronokkal lövöldöztük, letartoztattak minket és egymással szembe ültünk a cellában és csak röhögtünk azon hogy ezért 5 évre akartak minket rács mögé dugni
De asszem azok a ribancok meg faszok, akikre rálőttünk még csak meg se jelentek a bíróságon, szóval technikailag szabadon elsétálhattunk
Én te meg… ki is volt ő? Elfelejtettem a kibaszott nevét
Szégyen hogy még a temetésedre is eljött, elárulta a csapatunkat
És ha még egyszer meglátom őt, esküszöm hogy kibaszottul pofán vágom
És ezt Hallie Jade, Whitney Laine és Alliana nevében is mondom
Egy pisztoly lövést leadtam az égbe
Csak is érted, és megittunk néhány italt
Obieval a 54 parkolójában, mielőtt még beszálltunk a kocsiba, hogy még egyszer láthassunk téged
Ez valóban olyan nehéz amilyennek hangzik
[Outro: Obie Trice]
Doody!