Borongós hétfő délután egy csésze gőzölgő zöld tea mellett leporolom a saját kezűleg írott vaskos hangos mesekönyvemet, itt ülök hátul az árnyék takarásában, a Boldogság utca minden lakásában lásd a valóságot. Ahol a bukott angyalok megalkusznak, csak a kulcslyukak nem hazudnak, meggyújtom a gyertyalángot, a Földszint per 1-be bekukucskálok

Ön talán félti az egzisztenciáját?
Zümmög a gép, epilálja a lábát
Otthon nem hordja az egyenruháját
Traveszti rendőr rúzsozza a száját
Sok a smink, úgy néz ki mint egy papagáj
Gumibottal eljátszik a fakabát
Szeret motozni, teljes testüreg
Gyula mit szólna ehhez a testület?

Úgy rémlik itt tengődik a másik lakásban
Az az állapotos csaj akit hetek óta nem láttam
Csak üldögél a saját vizeletében
Fiatal ápolatlan kismama pici csemetével
Nem fogad látogatókat soha senkit
A Bence jó baba, soha nem sír
Üres járóka, etetőszék
Karjaiban ringatja halott csecsemőjét

Még elidőzök pár pillanatig, hallgatom az altatódalának dallamát, aztán odébb állok, újabb lakások, leskelődök tovább

Marika fogyott már csak 220 kiló
De kimenni még mindig nem bír, becsúszik a briós
Naponta órákon át fésülgeti a haját
Kopaszodik tőle, de mit csinálhatna mást?
Megszokta, eszik a fosszagba
Apukája takarítja, mosdatja
Ó hajadon, harmatos virágszál
Jó étvágyat kacagó királylány
Öreg sztahanovista élmunkás, kiváló dolgozó
Jutalma egy kripta na meg néhány porfogó
Addig volt jó amíg be nem zárták a bányát
Nagyot sóhajt a vájár
Vegetál olcsó bort iszogatva
Kádár János portréját simogatja
Mellén a fényesen csillogó plecsnik
Káromkodik -Utolsó senkik!-

Minden kulcslyuk egy dráma
Funktasztikus elborult világa
Minden kulcslyuk egy dráma

Tudom kulcslyukakon kukucskálni nem szép dolog
A Boldogság utcában angyalok és démonok
Laknak egy fedél alatt, sok a szemét alak
És az áldozat, az életüket eltékozlók

Ismertem egy tagot, aki mára halott
Albérletben volt a másodikon de fűbe harapott
A nekrofíl agytúrkászra ki emlékszik?
A fekete özvegyre mert itt így becézik
Szappanoperát bámulva megtörli a homlokát
Közben a műfogsorával simogatja tomporát
Ennek a nőnek nem áll jól még a szeme se
Mellette a férje mumifikálódott teteme
Nini a Józsi, a strici rapper
Bodybuilder, piti díler, O.G
A kecóra ráférne rég egy renoválás
Nem úgy mint az alkarjára még egy tetoválás
A vézna fiúból lett nagydarab vagabond
Látszik már a Napozin, a Stana meg a Danabol
A csaja picsa készen affektálva pofázik
A stroke-os fater tolókocsiban szovázik

Egy per három

A buta perszónát elhagyta a férje
Antidepresszánsokon él két éve
Labilis lelkiállapot, dühkitörések
Semmit nem értenek az alultáplált csöppségek
Anyu vodkával öblöget már délben
Dörömbölnek, félnek a sötétben
A levegőtlen börtönben a szegény manók
Körömmel kaparják belülről a szekrényajtót

Közben a fal másik oldalán áll a bál
Hízó vágáshoz készül a Gál család
Apa kapatosan élezi a kését
A nappaliban anya felhangosítja a TV-t
Hogy a gyerekek ne hallják, eltitkolnák
A sovány röfi próbálna szökni de nincs hová
Pityu bá mint a matador, maga mit csinál?
Az egész házban hallatszik a malacvisítás
"Fogjad má a lábát!"

Tudom kulcslyukakon kukucskálni nem szép dolog
A Boldogság utcában angyalok és démonok
Laknak egy fedél alatt, sok a szemét alak
És az áldozat, az életüket eltékozlók

Minden kulcslyuk egy dráma
Funktasztikus elborult világa
Minden kulcslyuk egy dráma

Ahogy jön, úgy megy el a boldogság
A nagy Ő, fiatalság, bolondság
Az a bizonyos herceg a fehér lovon
A hazug szó jobban fáj mint egy pofon
Igazából át sem gondolja tettét
A csuklójához közeledő borotvapengét
Álomba zuhan elhagyta a hite
Vérvörös lesz a fürdőkád vize

Dani a retardált zabi gyerek
Kanalazza cowboy kalapban a zabpelyhet
"Elfogyott kérek még!"
A megtört asszony félrenéz
Több mint egy hét mire megjön a rokkant nyugdíj
Teli torokból ordítani roppantul bír
"Éhen halok!" Leesik a tájkép
Amikor a falhoz csapódik a tányér

Ejnye Dániel, teszed vissza a csúnyádat, és ne dobálózz

Fordul a kulcs a zárban
A vadászt éppen felszarvazzák az ágyban
A turbékoló galambpár észre sem veszi
A pásztorórát hangosan élvezik
Rájuk szegezi a puskája csövét
Lövés, lövés spriccel a sörét
Leteszi a fegyvert, lazít az övén
Az ágy szélére ül és felbontja a sörét

A nagy robajra felriad a házmester
Hideg van, ő bizony fel nem kel
Fülel egy ideig, nyel egy kortyinkát
Rágyújt egy nótára, hamisan kornyikál
Orchideák, gyilkos orchideák
Szájában égő cigivel hunyja le a szemét
Veszélyes főleg ha plafonig ér a hulladék

"TŰZ VAN! TŰZ VAN!"

Vágni lehet a füstöt alig kivehető
Zsúfolt, hosszúkás szobában vajon ki lehet ő?
Halk zene zakatol, cigarettázik
A székében előre-hátra hintázik mint egy katatón
Skizofrén, nincs sok fény
Omlós teasütemény, pókhálós lemez gyűjtemény
Összesatírozott papírlapok és régi vacakok
Most már elárulhatom hogy én is itt lakok

Ó uram, bocsáss meg nekem ezért a lemezért. Volt aki biztatott és volt aki lebeszélt. Vágom nem jár érte glória, beteg fantazmagória, kisöpröm a lelkem szemetét