"Boldog vagyok, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb eseményében a magam kis erejével részt vehettem...
Most aztán nagyon halkan, hogy:"

[Refrén]
Ablakpárkányon a neonfényben újjászületek
Elvétve gyöngybetűvel írott utcaköveket hagyok
Mindig is egy elégedetlen, ingyenélő
Istenfélő, örök kölyök maradok

Mielőtt megcsapolnám az írói vénám
Leragadok egy sémán, hogy miért pont én rám esett
A választás isteni sugallat, fülledt keleti fuvallat műve
A paradicsomból száműzve, vazze’
Nyersen keserű a keselyű húsa
Játékszabályok merőben más aspektusa
Utca testamentuma, futtatott aranyduma
Faggatom a vasbetont, ha úgy alakul
Nap mint nap, hogy rám vetül árnyéka
Szürke vad rózsák szülte valósága
Hunyorítva átlátok a magányon
A befalazott képzelet áthág minden szabályon
Egy dobozba zárt jellem, egy halk hang
A többségnek infantilis, nekem a hittem
Kincs, ami nincs, mint egy David Lynch filmen
Ilyen, Tulipános Fan Funk
Egy szó, lehet szívszorító
Egy szem, szilánkosra tört tükrében
Egy száj, ami nem jár, ha nem muszáj
Egy kéz, nehéz időket idéz
[Refrén]
Ablakpárkányon a neonfényben újjászületek
Elvétve gyöngybetűvel írott utcaköveket hagyok
Mindig is egy elégedetlen, ingyenélő
Istenfélő, örök kölyök maradok

Én már láttam, számtalan szegényt nyomorban boldogan
Öngyilkos milliomost gyémántos palotában
És levágtam, hogy a kötegek csak kötelek
A barátok is maradékon marakodó ölebek
A bizalom egy kihaló félben lévő fogalom
Aggodalom helyett rezzenéstelen arccal fogadom
Azt, régóta eltemetett kaszt
Utolsó példánya lévén a falára akaszt
Idősödő műgyűjtő birtokában a poros trófeák
Saját hazájukban megvetett próféták
Depresszió, impresszió, de más is
Eredendő, nyakra tekeredő áspis
Erős ház a miénk, de a szobámnak nincs ablaka
Ne kérj számon semmit a musztángtól, ha nincs abraka-dabra
Akik szánalomra méltó sportot űznek
Eltűnnek, merem remélni a sortűznek
Apátia, mint a malária lassan, de biztosan
Szürke hályogtól is látni, csak piszkosan
Eltévedtetek? Hibátlanok
Ki mondta, hogy a vakok a világtalanok?
[Refrén]
Ablakpárkányon a neonfényben újjászületek
Elvétve gyöngybetűvel írott utcaköveket hagyok
Mindig is egy elégedetlen, ingyenélő
Istenfélő, örök kölyök maradok

[Outro]
Ha belülről fázol, ha elfáradtál a szárnypróbálgatástól
Néha tárd ki vakablakod
Tartsd az arcod a fénysugarak felé, és áttetszővé válnak a falak
Idővel értelmet kapnak az elcsépelt szavak